A mindent átható virtualizáció

A mai informatikai rendszerek egyre több, látszólag egymással ellentétes követelményeknek kell megfelelniük: egyre kisebb költségvetéssel, viszont mind magasabb biztonsági szinten kell garantálniuk a gyorsaságot, a könnyű hozzáférést, a hatékony, megbízható és folytonos működést. A Microsoft alap-platformja stabil, skálázható, funkciógazdag és nagyvállalati felhasználásra készült, ezáltal biztosítja a fenti igények összeférhetőségét, azok együttes teljesülését.

Érdemes szem előtt tartani, hogy a virtualizációs technológiák alkalmazásával a fizikai és a virtuális rendszerek elválaszthatók ugyan egymástól, de két különálló rendszer felügyelete helyett így is csupán egyet kell megvalósítanunk. A fizikai kiszolgálókat, a rajtuk virtuálisan futtatott operációs rendszereket, illetve az ezekbe telepített alkalmazásokat együttesen, egy felügyeleti infrastruktúrával tudjuk hatékonyan kiszolgálni, amely az alacsony TCO biztosításának záloga is egyben.

A vitrualizációs technológiák alkalmazásával szorosan együtt járó kérdés a licencelés, amivel a Hypervisor szállítójától függetlenül foglalkoznunk kell. A Microsoft licencelési politikája nincs összefüggésben a Hypervisorral, így akkor is át kell számolnunk a Microsoft kiszolgálói licenceket, ha nem Microsoft alapú vitrualizációs kódot használunk. A Windows Server licenckonstrukciójába be van építve a virtuális gépek futtatásának joga is, amivel jelentős megtakarítás érhető el.

A virtualizáció, mint informatikai rendszerek alapeleme

Egy alapvetően virtualizációs megoldásokra épülő infrastruktúra egyik fontos eleme kétségen kívül a Hypervisor, amely az elkülönített erőforrásokat biztosítja a virtuális gépek számára. A virtualizációs kód önmagában azonban nem elegendő, mivel a távmenedzsmenthez a virtuális gépek felügyeletéhez, a jogosultáskezeléshez és a biztonsági beállítások kikényszerítéséhez OS rendszerkomponensekre van szükség. Nem állja meg a helyét az a nézet, hogy a Hypervisor megjelenésével már nincs szükség operációs rendszerre.

Monolitikus vs. mikrokerneles Hypervisor

A virtualizációs iparágban kezdetben többféle megoldás is napvilágot látott, de a vállalatok üzleti igényei egyértelműen egy irányba terelték a gyártókat. A ma használt korszerű szerver-virtualizációs megoldások az ún. Type-1 Hypervisor modellt követik, amit gyakran Bare Metal virtualizációnak is neveznek. Ezt a kategóriát további két szintre lehet bontani: a monolitikus és a mikrokerneles Hypervisor-megoldásokra. A Microsoft választása a microkerneles virtualizációra esett (a Microsoft Type-1 típusú Hypervisorának neve: Hyper-V), mivel ehhez nem kell semmilyen külső gyártó kód ját a hypervisorba telepíteni, így a hardvertámogatottság szélesebb körű, mint a monolitikus verzió  esetében. Minden, a fizikai hardverhez szükséges drivert a szülőparticióban, futó operációs rendszerbe kell telepíteni - ide csak a Microsoft által ellenőrzött és aláírt kódokat telepíthetünk, ezáltal biztosítva a szülő operációs rendszer megbízható és stabil futását. A virtuálisan futott gépek a processzor és a memória kivételével minden eszközt emulált vagy szintetikus formában látnak.